Az eljegyzésünk

Kedves követők, olvasók, nézelődők, boldog új évet kívánok nektek! Pofátlanul elhanyagoltam a blogomat, igaz? Most, hogy elkezdődött egy újabb év, engedjétek meg, hogy elmeséljem  nektek a legszebb napomat 2017-ből. Nem más ez, mint június 5, amikor eljegyeztek. Kezdjünk mindent az elejéről… 🙂 Atommal már több, mint hat éve vagyunk együtt. Még mindig tisztán emlékszem az érzésre, amikor először megláttam. Jött szembe egy magas fiú, körszakállas, kezében cigaretta. Már akkor tudtam, az első pillanatban, hogy ő kell nekem! Életünk első találkozásakor készült az első közös képünk is, amin épp egymást fotózzuk. Nagyon ironikus, nem? Emlékszem az első randinkra is. Ő fehér felsőben volt, azóta is ezt a színt szeretem rajta a legjobban. Először kávéztunk, aztán kora este Csík zenekar koncertre mentünk. Ott Atom sokat agyalt rajta, hogy megfogja e a kezem. Aztán megfogta, és az este többi részében már alig akarta elengedni. 🙂 Még aznap elvitt egy buliba is, ahol bemutatott a barátainak, akik azóta már az én barátaim is. Aznap csattant el az első csókunk is. Szinte hihetetlen, de még táncoltunk is, diszkó zenére! Mivel az első randink ilyen fantasztikusan sikerült megbeszéltük hát, hogy közösen folytatjuk tovább ezt az életet, az életünket. A szeretlek szót kapcsolatunk negyedik napján mondtuk ki egymásnak. Hamar összeköltöztünk. Két év után lett egy cicánk, Luluka. Később jött mellé Samuka is. Atommal mindig nagyon szerelmesek voltunk egymásba, most is azok vagyunk. Voltak nehéz időszakok, hibák, tévedések. De főként örömök. Sírtunk és nevettünk együtt, formáltuk egymást. Lényegében Atom mellett lettem felnőtt nő. A kapcsolatunk lényeges része, hogy mindketten hasonló területen tevékenykedünk, ugyanaz az érdeklődési körünk. Mindkettőnk életének a középpontja a fotózás. Emellett mindketten túlzottan vonzódunk az északi országokhoz és az északi életstílushoz. Izland pedig a közös kis szerelmünk, az évekig tervezett vágyunk volt. Két éve meg is látogattuk a hőn áhított szigetországot, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Láttunk sarki fényt, gleccsereket, fókákat, temérdek vízesést, és minden mást, amire az Izlandra utazók csak vágyhatnak. Már a repülőn hazafelé megbeszéltük, hogy biztosan mégegyszer eljövünk majd! 🙂 El is kezdtük tervezni a második utat, amire végül idén május végén került sor. Mivel Atommal napi szinten izlandi oldalakat böngészünk, ezért mi is vágytunk olyan varászlatos fotókra, amin nem esőkabátban, téli sapkában és túrabakancsban vagyunk. Ennek apropójából készíttettem Vandával egy olyan ruhát, ami Izlandot jelenti számomra. A fekete csipke felső és hosszú, szürke, földig érő tüll szoknya tökéletesen passzolt ebbe az érdes, szeles, kopár vidékbe. Diától pedig egy fekete belelépős Babót kaptam a szetthez. Miközben én boldogan próbálgattam a ruhámat, addig Atom már észrevétlenül szervezte az eljegyzésünket. Semmit nem vettem észre belőle, az utolsó pillanatig nem esett le, hogy mi történik körülöttem. Atom egyébként rendkívül jó titoktartásban és szervezésben is! 🙂 A gyűrűmet egy izlandi tervezőtől rendelte, amit kiszállítottak Magyarországra, ezután pedig visszahozta magával Izlandra. Nagyon kalandos, nem? 🙂
Az eljegyzés a roadtripünk nyolcaik napján történt. Előtte nagyon sok csodálatos helyen jártunk, tényleg életem legszebb napjai voltak. Tele voltam örömmel, élménnyel, nem számítottam rá, hogy mindez túlcsordul majd. Egy hosszú nap végén épp a megfelelő táborhelyet kerestük. Tudni kell, hogy mi camper autóban aludtunk, Izlandon pedig elég sok helyen lehet vadkempingezni. Le is telepedtünk egy csodálatos, végtelen mohamezőnél lévő kiállónál. Úgy este 9 lehetett, de az időérzékem teljesen elveszítettem a folyamatos világosság miatt. Szélcsendes, viszonylag “meleg” volt az este, úgy éreztük, itt a megfelelő alkalom felvenni a csini szettünket és készíteni néhány közös képet. (Egyébként állványról, wifi kapcsolattal készültek ezek a képek.) Néztünk egymás szemébe, nevettünk a helyzeten, és persze nagyon fáztunk. 🙂 Aztán pár perc után megszólalt az Etta James – At Last c. szám, ami a közös dalunk. Kérdően néztem Atomra, hogy honnan jön a zene, és akkor hirtelen hatalmas gombóc jött a torkomra, mert ráeszméltem, hogy most bizony meg fogja kérni a kezem! Szembe fordult velem, letérdelt, és megkérdezte: ,,Zergi Borbála, hozzám jössz feleségül?” Nem tudtam megszólalni, először sírtam, aztán nevettem, aztán persze IGENT mondtam! 🙂 A gyűrű egyszerűen tökéletes volt! Ezüst foglalat ölel egy fekete lávakövet. A nyugati fjordok szaggatottsága jutott róla eszembe. Soha egyetlen fotót sem mutattam Atomnak semmilyen gyűrűről, ő mégis pontosan tudta, hogy mire vágyom! Hosszan öleltük egymást, csókolóztunk, néztük a zöldellő mohamezőt. Körülöttünk csend, sehol egy lélek. Minden álmom ez volt, de tényleg! Csak mi ketten, egy csodás helyszínen, egy csodás gyűrűvel. Minden részlet stimmelt! 🙂 Atom annyira profi, hogy még videót is készített az egészről, Go Proval pedig fotók is lettek a nagy pillanatról. Azóta eltelt fél év, és még mindig nehezen hiszem el, hogy ez megtörtént. Jó érzés nagyon! Köszönöm, hogy megoszthattam veletek! 🙂

ruha • SPOSA / Szigeti Vanda
cipő • DYAN / Polgár Dia (néhány képen pedig egy decathlonos gumicsizma :P)
gyűrű • AURUM / Guðbjörg